Büszke vagyok arra, hogy a mi konyhánkban sosincs iparilag előállított kész étel. Se rágcsálnivaló, se más harapnivaló.
Ha megkívánok valamit tízóraira vagy uzsonnára, nem zacskóból veszem ki, hanem inkább megsütöm. Így történt ez a mai napon is, amikor is egy új sütikét próbáltam ki.
Az új recepteknél mindig kísérletezgetek, így ugyanazt a sütit, ételt sosem készítem el úgy ahogy azt máshol olvasom, látom. Így magabiztosan állíthatom, hogy igen, ez az én receptem. A tolvajkodást - így hogy blogban írom meg az élményeket - amúgy sem szeretem, de egy receptet átírni még jó móka is.
Nem tudom milyen becsípődés ez nálam, de utálok tojást tenni a sütikbe. Még amibe kell, abba is vagy kevesebbet teszek mint az előírt, vagy ha csak 1 kell bele, a legkisebb méretűt amit csak találok. Azt hiszem azért van ez, mert ha tojásos egy süti (nagyon), akkor azt érzem mintha édes rántottát ennék. És az így nem pálya......
Ez a vajas keksz azért jó számomra, mert nem kell bele tojás. Amikor azt olvastam hogy finom, sejtettem hogy rossz nem lesz, de hogy ennyire fincsi...na azt nem. :)
Kávéval próbáltam ki mikor elkészült, ilyen belemártogatós formában, és egyből arra gondoltam, hogy hmmmm forró csokival még izgalmasabb lenne! Gyerekeknek így ajánlom, sűrű forró csokival. ;)
A "további bejegyzések"-re kattintva (itt alább) lapozz tovább a receptért és a fotóimért!! ;-)