A francia ratatouille - ahogy én szeretem :)

A francia lecsó. Imádom. Azt hiszem így foglalhatnám össze, mit érzek eziránt az étek iránt. :)
Már jó pár éve nagy rajongója vagyok az egytálételeknek, én nem is értem miért. Valószínűleg mert mostanában fedezem fel őket. Gyerekkorom - ami a gasztronómiát illeti - legfőképp abból állt., hogy finom grillezett vagy sütött, vagy rántott húsokat ettünk körettel. Édesapám kívánságára. Ami persze nem rossz, sőt, nagyon is jó, csak hát milyen az ember lánya aki gourmand-nak tartja magát? Az íz kezd a legfontosabb lenni, ezért csak kutat kutat utána. :) Tini koromban megismerkedtem a lecsóval, azóta vagyok a rajongója, majd később a francia változattal, a ratatouille-lal. A zöldségek képezik az étkezéseim gerincét, így ez az étel  könnyen foglalhatja el szívemben is az egyik legnemesebb helyet. :)
Nagyon nagyon könnyű elkészíteni, ettől függetlenül nem dobálom össze ukkmukkfukk. :) Persze így is max 15 perc az elkészítési ideje.

Mivel ma este Olaszországba utazunk, és a paradicsomos étkek jelentik majd a mindennapjainkat, így ebből a tegnapi adagból nem hagytam a páromnak mára (cserébe tegnap elvitt Budapest legjobb olasz éttermébe vacsorázni).

Hozzávalók:

• 1 cukkini
• 1 padlizsán
• 1 fej fehér főző hagyma
• 2 vékonyka gerezd fokhagyma
• só, bors
• 1 rúd póréhagyma
• 4 szál szárzelller
• 1 paradicsom konzerv
• 1 kalifornia paprika

A "további bejegyzések"-re kattintva (itt alább) lapozz tovább a receptért és a fotóimért!! ;-)

Vajas kekszecske - tojás nélkül!

Büszke vagyok arra, hogy a mi konyhánkban sosincs iparilag előállított kész étel. Se rágcsálnivaló, se más harapnivaló.
Ha megkívánok valamit tízóraira vagy uzsonnára, nem zacskóból veszem ki, hanem inkább megsütöm. Így történt ez a mai napon is, amikor is egy új sütikét próbáltam ki.
Az új recepteknél mindig kísérletezgetek, így ugyanazt a sütit, ételt sosem készítem el úgy ahogy azt máshol olvasom, látom. Így magabiztosan állíthatom, hogy igen, ez az én receptem. A tolvajkodást - így hogy blogban írom meg az élményeket - amúgy sem szeretem, de egy receptet átírni még jó móka is.

Nem tudom milyen becsípődés ez nálam, de utálok tojást tenni a sütikbe. Még amibe kell, abba is vagy kevesebbet teszek mint az előírt, vagy ha csak 1 kell bele, a legkisebb méretűt amit csak találok. Azt hiszem azért van ez, mert ha tojásos egy süti (nagyon), akkor azt érzem mintha édes rántottát ennék. És az így nem pálya......
Ez a vajas keksz azért jó számomra, mert nem kell bele tojás. Amikor azt olvastam hogy finom, sejtettem hogy rossz nem lesz, de hogy ennyire fincsi...na azt nem. :)
Kávéval próbáltam ki mikor elkészült, ilyen belemártogatós formában, és egyből arra gondoltam, hogy hmmmm forró csokival még izgalmasabb lenne! Gyerekeknek így ajánlom, sűrű forró csokival. ;)

A "további bejegyzések"-re kattintva (itt alább) lapozz tovább a receptért és a fotóimért!! ;-)